Superman Clark Kent, amikor nem szolgálatban van – Animous Lynx pedig Pavlos Chadoulis. „2015 óta a kézzel készített kollázs művészetének szentelem magam – ez egy olyan folyamat, amelynek során ragasztók, festékek, papírfoszlányok és magazinok között tévedek el, olyan, egymással látszólag össze nem függő képeket keresve, amelyek valahogy mégis összeillenek” – meséli nekünk. Inspirációját a természetből, absztrakt portrékból, női alakokból és a városi kultúrával keveredő színekből meríti. Munkáin keresztül arra törekszik, hogy saját belső káoszát harmóniával egyesítse, olyan narratívákat teremtve, amelyek egyensúlyt teremtenek a valóság és a képzelet között.



Pavlo, hogyan kezdődött a kollázsokkal való kalandod? Mi az első emléked ezzel kapcsolatban?
„Az analóg kollázsokkal kapcsolatos első emlékem arra az időszakra nyúlik vissza, amikor elromlott a fényképezőgépem. Felmentem a műtermembe, hogy előhívjam a képeket – akkoriban nehéz időszakon mentem keresztül. Ekkor jöttem rá, hogy dobozokban számtalan magazin van, amelyeket évek óta gyűjtöttem. Elkezdtem lapozgatni őket, kivágni, kísérletezni – és hirtelen egy teljesen új világ nyílt meg előttem, tele megújulással.”
Melyek a kedvenc színeid?
„Fekete és sárga.”
Kedvenc filmed és rendeződ?
„A kedvenc rendezőm Alejandro Jodorowsky. Ami a filmeket illeti, az Amélie-t és A szent hegyet említeném.”
Milyen zene kísér téged alkotás közben?
„Általában trip-hopot, hip-hopot, drum and bass-t, nu jazzt, kísérleti zenét és mindenképpen punkot hallgatok.”

Kövessétek őt az Instagramon, hogy naprakészek legyetek a legújabb kiállításairól, és többet tudjatok meg munkáiról, vagy látogassatok el a Behance-oldalára, hogy megismerjétek kézzel készített kollázsait.
