hu 
Giorgos Zafeiropoulos, akit Onebran néven ismernek, Patrasban született és nőtt fel. A 2000-es évek eleje óta a város falain alkot, a közteret kifejezésre alkalmas vászonná alakítva. A graffiti volt az első kifejezési eszköze, de az idők folyamán ez egy sokrétű vizuális nyelvvé fejlődött – a nagyméretű falfestményektől a festményeken és installációkon át a videóanimációkig.
Művészi út
A Vakalo Iskolában grafikai tervezést tanult, majd Athénba költözött, ahol az elmúlt tizenegy évben él és alkot. Az évek során új anyagok, technikák és formák kerültek be munkásságába.
A lényeg azonban változatlan maradt: a folyamatos kutatás. Minden alkotás egy kísérlet – a tér, a forma és – mindenekelőtt – a jelentés feltárása.
A művészet mint kísérletezés és kutatás
Onebran munkássága nem áll távol a valóságtól; éppen ellenkezőleg, abból fakad. Az emberi viselkedés, a városi építészet, az utcák árnyékai – mindezt lencséje keresztül figyeli meg, majd új formában adja vissza a nézőnek: megjegyzésként, kérdésként vagy finom utalásként.
Szín
Palettáján az ultramarinkék dominál – ezt a színt tartja a kedvencének. Ugyanakkor minden színnek megvan a maga varázsa. Gyakran vonzódik a „tompított” tónusokhoz – a földes, nyugodt árnyalatokhoz, amelyek egy mélyebb érzelmi világot tükröznek. A Flame terrakotta árnyalatai azok a színek, amelyekhez gyakran visszatér.
A zene hiánya az alkotói folyamatban
Sok más művésztől eltérően Onebran inkább zene nélkül dolgozik. Alkotói folyamata koncentrációt és pontosságot igényel – ezért átadja magát a környezete hangjainak. A város zsongása, egy elhagyatott épület nyikorgása, sőt, még a teljes csend is természetes háttérzenéjévé válik.
A mozi mint vizuális keret
A film nem csupán inspirációs forrás – hanem egy gondolkodásmód. Olyan filmek, mint a Trainspotting, a La Haine, a Mechanikus narancs, a Holt költők társasága és a Requiem egy álomért pszichológiai és esztétikai hivatkozási pontokként szolgálnak.
Ami összeköti őket: társadalmi feszültség, létért való küzdelem és a romlásban rejlő szépség.
A művészet mint túlélési stratégia
Onebran számára az alkotás nem luxus, hanem szükségszerűség. Ez az a folyamat, amelynek során értelmezi a világot, lebontja, majd újraépíti. Ez egy létezésmód – egy módja annak, hogy kimondja azokat a dolgokat, amelyeket másképp nem lehet kifejezni.
Kövessétek őt az Instagramon, hogy többet láthassatok a munkáiból, vagy látogassatok el a weboldalára.
