Sdeviano: A művészet játékos komolysága

Stefanos Papadimos, akit Sdeviano néven ismernek, olyan művész, aki nem falakat lát – hanem vásznakat. Az athéni székhelyű autodidakta festő 15 évesen kezdett el festeni, és – ahogy ő maga mondja – azóta sem hagyta abba. Bár grafikai tervezést tanult és több mint egy évtizedig dolgozott ezen a területen, a teremtés iránti belső vágya fokozatosan kizárólag a festészet felé terelte, elsősorban a falfestészet és az illusztráció felé. Pályafutásának meghatározó állomása az öt évig tartó együttműködése volt a Caparo DC-vel, egy kreatív csoporttal, amelynek köszönhetően számos intézményben elismerték Görögországban és külföldön egyaránt.

A művészet mint „ismétlés módszere”

Amikor megkérdezik tőle, honnan merít ihletet, válasza egyáltalán nem szokványos. Sdeviano számára nincs olyan ihlet, amely varázsütésre jelenne meg. Van egy módszer – és ez a módszer az ismétlésen alapul. Ahogy ő maga magyarázza: „Szinte soha nem érzem magam ihletettnek. Arra várok, hogy a dolgok megtörténjenek, egyszerűen csak azzal, hogy újra és újra ugyanazokat a témákat festem – kis zsiráfokat, kis madarakat… Minden az unalomból és az improvizációból fakad.” És bár világa az alkotás rutinjából születik, a márkákkal való együttműködései új értelmet adnak neki. Minden mű, minden falfestmény saját vizuális identitással rendelkezik, amely tükrözi az egyes ügyfelek esztétikáját, kultúráját és hangvételét. A kávé világától a könyvek világáig Sdeviano egyesíti személyes szókincsét az egyes terek jellegével, hogy valami igazán hiteleset alkosson.

Szín: A varázs a mellette lévőben rejlik

Sdevianónak nincs „kedvenc színe”. Ehelyett úgy véli, hogy a szín csak a szomszédos színnel való kapcsolatán keresztül válik érdekesé. Terrakotta a kék mellett; tompa zöld a korall mellett – ezek azok a kombinációk, amelyek felkeltik a figyelmét. Kedveli a lapos, kétdimenziós kompozíciókat, ami egyértelműen tükröződik műveinek jellegzetes 2D-es esztétikájában.

A színek mögötti zene

A zene szerves része alkotói folyamatának. A munka minden szakaszát más-más hangtáj kíséri:

• Zenei stílusok: klasszikus jazz, fusion, exotica
• Ha energiára van szükséged: groovy vagy free jazz
• Éjszakai bulikhoz: Bithikotsistól Jenny Vanouig
• A kivitelezés szakaszai: podcastok – igen, egyszerre tud festeni és történeteket hallgatni.

Kedvenc rendező? Valószínűleg… mindegyik

Ha kedvenc rendezőjéről vagy filmjéről kérdezzük, a dolog bonyolultabbá válik. Wes Anderson, Tarantino, Alejandro Jodorowsky, Hayao Miyazaki, Christopher Nolan, Jim Jarmusch nevét említi, de a kevésbé konvencionális Peter Greenawayt és Leos Caraxot is. A görög filmművészetből Nikos Nikolaidist és Grammatikost emeli ki. És a filmek? Nehéz választás – de kedvencei között szerepelnek: A szakács, a tolvaj, a felesége és a szeretője, A cigányok ideje („az eddigi legjobb filmem”), Isten városa, Chihiro szelleme, Az élet szép, Cinema Paradiso, Singapore Sling, Oi Aponteσ és a csodálatos Tampopo.

A művészet mint automatikus, ismétlődő, személyes cselekvés

Sdeviano számára a művészet automatikus, ismétlődő és személyes. Ő egy olyan művész, aki a tudatalatti áramlást vizuális alkotássá alakította át, és ezzel egy játékos, mégis mély értelmű világot hozott falainkra. Nála a rajz soha nem ér véget igazán – mert nem az ihletből indul ki. Hanem abból a késztetésből, hogy festeni kell.

Kövessétek őt az Instagramon, hogy többet láthassatok a munkáiból.