SOBER5083R: Amikor a fekete nyelvvé válik

Sotiris Kontogiannis, művésznevén SOBER5083R, autodidakta képzőművész, aki Athénban él és dolgozik. A mérnöki és formatervezői világból érkezve a festészet felé vezető útja fokozatosan – de elkerülhetetlenül – alakult ki, a belső világok és a forma felfedezésének jegyében. A Hellenic Mediterranean University-n végzett elektronikai mérnöki tanulmányai mélyrehatóan formálták személyiségét, befolyásolva mind műveinek geometriáját, mind azok mögött meghúzódó filozófiát. Egy tisztább és csendesebb kifejezési módot keresve a festészet felé fordult, mint személyes szükséglet – az önreflexió eszközeként. „A teremtés iránti vágy mindig bennem volt” – mondja –, „valami, ami soha nem szűnt meg lenyűgözni.”

A fekete mint forma

SOBER5083R munkássága mélyen formalista jellegű, a narratíva világán kívül helyezkedik el. Nem történeteket mesél – hanem struktúrákat épít. Olyan struktúrákat, amelyek szinte egzisztenciálisak, és arra invitálják a nézőt, hogy megálljon, megfigyeljen és érezzen. Fő eszköze: a fekete a fehér vásznon. Egy tudatos választás, amely inkább kódként működik, mint esztétikai preferenciaként. „A fekete az abszolút összeg, de egyben az abszolút üresség is. Ez az 1, a fehér pedig a 0. Mondhatni, ez az én »aláírásom«.”

A fehér zajtól a végtelen filozófiájáig

Alkotói folyamatát gyakran kísérik olyan hangok, mint a fehér zaj, vagy olyan erőteljesebb zenei stílusok, mint a djent és a deathcore, amelyek táplálják műveinek belső ritmusát és szigorú szerkezetét. Hatásai azonban messze túlmutatnak a hangokon. A zene, az építészet, a szobrászat és a filmművészet kulcsfontosságú inspirációs források számára, míg a filozófia és a pszichoanalízis képezik koncepcionális világának alapjait.

Ahogy ő magyarázza, minden alkotás egy új kiindulóponttal kezdődik: az ember és önmaga, a társadalom, valamint az univerzum közötti kapcsolattal. Az eredmény mindig nyitott a szubjektivitásra. „Nagyon érdekel, hogy mások mit látnak a munkáimban. Azt hiszem, ezért vonz az absztrakció – nem lehet teljesen meghatározni, és mindenki másképp éli meg.”

A kozmikus magány borzongása

A SOBER5083R célja egyszerű, mégis mélyreható: borzongást kelteni. Nem a látványosságból fakadó borzongást, hanem az egzisztenciális rejtély csendes tudatosításából származót. „Ha valaki megérzi azt a csendes, egzisztenciális borzongást – azt az érzést, hogy az univerzumban egyszerre vagyunk jelentéktelenek és hatalmasak –, akkor úgy érzem, elértem a célomat.”

Az inspiráció öt pillére

Munkásságára leginkább hatást gyakorló tényezők között említhetőek: a Meshuggah, a Dream Theater és a Tesseract – amelyek nem csupán zenekarok, hanem, ahogy ő fogalmaz, „filozófiai mérföldkövek”. Kazimir Malevich – az absztrakt geometrikus művészet alapító alakja, aki SOBER5083R vizuális nyelvének iránytűjévé vált. Ryoji Ikeda – a kortárs médiaművész, aki hipnotikus módon alakítja át az adatokat művészetté. „Lenyűgöz engem” – mondja.

A SOBER5083R továbbra is a struktúrát, az ürességet és az emberi létezést vizsgálja, és egy szigorú, mégis érzelmekkel teli művészi világot teremt – egy olyan világot, ahol a fekete nem a sötétséget jelenti, hanem a tisztaságot.

Fotó: Dimitris Vasileiou.

Kövessétek őt az Instagramon, hogy többet lássatok a munkáiból, vagy látogassatok el közvetlenül a weboldalára.